Sok magyar vállalkozás számára az energiabeszerzés legfeljebb évente egyszer (többéves energiabeszerzési szerződés esetén ennél is ritkábban) kerül előtérbe: a jelenlegi energiakereskedő megküldi a következő időszakra vonatkozó ajánlatát (kivéve, ha automatikusan meghosszabbodó szerződésről van szó), a vállalkozás jobb esetben összeveti azt az előző évi árral, majd – elkönyvelve azt a szomorú tényt, hogy minden, így az energia is egyre drágább – aláírja a szerződést. A folyamat kézenfekvőnek tűnik, de könnyen elfedi a legfontosabb kérdést: valóban ez az egyetlen, vagy akár a legjobb elérhető ajánlat?
A legfontosabb alaptétel, amit sok vállalkozás nem ismer, hogy a versenypiacon energiát vásárló vállalkozás nincs az aktuális energiakereskedőjéhez kötve. Villamos energiát és földgázt más, ajánlatot adó és engedéllyel rendelkező kereskedőtől is beszerezhet. A kereskedőváltás nem jelenti a vezeték vagy a hálózati csatlakozás cseréjét: a fizikai ellátás infrastruktúrája, a hálózati csatlakozás változatlan marad, miközben az energiát értékesítő szerződéses partner megváltozhat. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult és azt igénybe vevő fogyasztókra (ezek a lakossági és egyes kisebb vállalati felhasználók) külön szabályok vonatkoznak; ez a cikk elsősorban a versenypiaci vállalati felhasználók helyzetéről szól.
Már önmagában a kereskedőválasztás lehetősége is indokolttá teszi, hogy a vállalkozás ne puszta adminisztratív hosszabbításként kezelje az energiabeszerzést. A valódi tét azonban ennél nagyobb. A vállalkozás nemcsak kereskedőt és árat választ, hanem arról is dönt, mennyi piaci kockázatot vállal, mennyire lesz kiszámítható az energiavásárlásának költsége, milyen fogyasztási eltérést engedhet meg magának, és milyen feltételekkel kívánja kezelni a következő év működési változásait, vagy – amennyiben ez valamely okból indokolt – mennyire könnyen tud kilépni az aktuális energiabeszerzési szerződéséből.
A jelenlegi kereskedő ajánlata csak egy a lehetséges ajánlatok közül
A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény alapján a magyar jogalkotó célja egy hatékonyan működő villamosenergia-versenypiac kialakítása és a felhasználók indokolatlan megkülönböztetéstől mentes, biztonságos, zavartalan, megfelelő minőségű és átlátható költségszerkezetű villamosenergia-ellátásának biztosítása. A felhasználó jogosult villamosenergia-kereskedőtől vásárolni, a törvény pedig külön rendezi a kereskedőváltás folyamatát. Hasonlóan, a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény rendelkezései is kifejezetten tartalmazzák a kereskedőváltás folyamatára vonatkozó rendelkezéseket. A vállalati felhasználók esetében (szűk körtől eltekintve) nem arról van tehát szó, hogy a felhasználó csupán az egyetemes szolgáltatóként kijelölt energiakereskedőtől szerezhetné be a szükséges villamos áramot, illetve gázt. Így a vállalkozásnak nem kell automatikusan elfogadnia a meglévő energiabeszerzési partnere hosszabbítási ajánlatát: versenyeztetheti a kereskedőket, és a számára megfelelő ajánlatot választhatja.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden évben kereskedőt kell váltani. A versenyeztetés értéke abban áll, hogy a vállalkozás piaci összehasonlítás alapján dönthet a maradásról vagy a váltásról. Előfordulhat, hogy a jelenlegi kereskedő kínálja a legjobb konstrukciót, vagy a felhasználó megtartása érdekében – ha a szerződés ilyen jogot biztosít számára – az utolsó ajánlattételi jogával élve magára nézve érvényesnek ismeri el a felhasználó által neki bemutatott, más energiakereskedőtől származó legkedvezőbb ajánlatot, de ezt csak az érdemi energetikai versenyeztetési eljárás lefolytatásával lehet ellenőrizni, illetve biztosítani. A megszokás önmagában nem beszerzési stratégia.
A szabad kereskedőválasztás természetesen nem jelenti azt, hogy bármely kereskedő köteles minden vállalkozásnak ajánlatot adni. Az ajánlati hajlandóságot és a feltételeket befolyásolhatja a fogyasztás nagysága és profilja, a szerződés kívánt futamideje, a vállalkozás fizetőképessége, az igényelt rugalmasság, valamint egyéb, különösen energiahatékonysági szempontú megfontolások. Éppen ezért nemcsak az számít, hány kereskedőt keres meg a vállalkozás, hanem az is, hogy az ajánlatkérés mennyire pontosan és piacképesen mutatja be a beszerzési igényt.
A lehetőség kihasználásához időben kell elkezdeni az előkészítést. Bizonyos esetekben ugyanis úgy tűnik, hogy van lehetőség a beszerzési folyamat és a potenciális kereskedőváltás lebonyolítására, a gyakorlatban azonban a vállalkozás tényleges mozgástere jóval szűkebb lehet.
Különösen több telephely esetén érdemes felülvizsgálni, hogy az eddigi szerződéses struktúra még illeszkedik-e a működéshez. Egy iroda, egy állandó terheléssel dolgozó üzem és egy szezonális telephely fogyasztási profilja eltérő. Lehet, hogy az összevont volumen jobb tárgyalási pozíciót teremt, de az is lehet, hogy az eltérő profilok miatt más szerződéses megoldás indokolt.
A legalacsonyabb egységár nem feltétlenül a legjobb ajánlat
Az energiabeszerzési ajánlatok első oldalán rendszerint az ár kapja a legnagyobb figyelmet. A szerződés gazdasági eredményét mégsem az dönti el önmagában, hogy melyik kereskedő tüntetett fel alacsonyabb forint/kWh vagy euró/MWh egységárat az ajánlatában.
Más kockázatot jelent a fix ár, amely kiszámíthatóbbá teheti az energiaköltség egy részét, és mást az indexált ár, amely valamely piaci referencia mozgását követi. Léteznek olyan megoldások is, amelyekben a vállalkozás több időpontban rögzíthet részvolumeneket. Egyik modell sem önmagában jó vagy rossz. A megfelelő konstrukció attól függ, mennyire fontos a költségvetési biztonság, mekkora áringadozást bír el a vállalkozás, és rendelkezik-e az összetettebb árfixálási döntésekhez szükséges belső folyamattal, illetve tudja-e, akarja-e fogyasztási profilját az árakhoz igazítva rugalmasan módosítani.
Legalább ilyen fontos a mennyiségi rugalmasság. A tényleges fogyasztás szinte mindig eltér az előre jelzettől. Ha a szerződés szűk toleranciasávot enged, vagy a tolerancián kívüli alul- és túlfogyasztást kedvezőtlenül számolja el, egy alacsonyabb induló ár mellett is magasabb lehet a végső költség. Különösen akkor jelent ez kockázatot, ha a vállalkozás új gyártósort indít, visszafogja a termelést, telephelyet zár be, energiahatékonysági beruházást hajt végre vagy saját termelőberendezést, tárolókapacitást létesít.
Az ajánlatokat ezért közös feltételek mellett kell összehasonlítani. Ezek nem a szerződés végén elrejtett technikai részletek, hanem az ajánlat értékének részei.
Külön figyelmet érdemel, hogy az ajánlat, az egyedi szerződés és a kereskedő üzletszabályzatának, illetve általános szerződési feltételeinek rendelkezései együtt alkotják a felhasználó és az energiakereskedő megállapodásának tartalmát. Egy kedvezőnek látszó ajánlati mondat értékét leronthatja, ha az általános szerződési feltételek széles egyoldalú módosítási jogot, rövid fizetési határidőt vagy nehezen kiszámítható megszűnési elszámolást tartalmaznak, esetleg a kereskedőváltás folyamata tartalmaz számottevő mennyiségű leküzdendő adminisztratív akadályt. Ugyanakkor a vállalkozás saját működési kockázatait is előre kell rendezni: mi történik telephelybezárás, termeléscsökkenés, tulajdonosváltozás vagy hitelképesség-romlás esetén? Tervezi-e a vállalkozás energiatermelő vagy -tároló berendezés létesítését, vagy energiahatékonysági műszaki beruházást? A jó szerződés nem minden kockázatot szüntet meg, hanem előre láthatóvá teszi, hogy azok következményeit melyik fél és milyen mértékben viseli.
Az energiaköltség több, mint a kereskedői energiadíj
A vállalkozás által fizetett teljes összeg nem azonos az energiakereskedő által kínált energiadíjjal. A számlában megjelenhet számos egyéb tétel, például a rendszerhasználati díjak, adók, az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerhez kapcsolódó kereskedői tételek, valamint az adott konstrukciótól függő további költségek. Ezek közül nem mindegyik versenyeztethető, és nem mindegyik felett rendelkezik azonos módon a kereskedő.
Ez azért fontos, mert két ajánlat összehasonlítása félrevezető lehet, ha az egyik egységára több költségelemet foglal magában, a másik pedig bizonyos tételeket külön számít fel vagy későbbi áthárításra tart fenn jogot. Az energiabeszerzés akkor átlátható, ha a vállalkozás nemcsak az ajánlati árat, hanem a várható teljes költséget és annak változási mechanizmusait is érti. Ugyanez igaz a számlázás későbbi ellenőrzésére. A szerződéskötés nem zárja le a beszerzési folyamatot. A fogyasztási adatok, a díjtételek és a számla szerződéssel való összhangja a szerződés által lefedett teljes időtartam – azaz az adott beszerzési szerződés hatálya – alatt figyelmet igényel. Egy tévesen alkalmazott díj vagy egy nem kellően egyértelmű áthárítási rendelkezés hosszabb idő alatt jelentős összeget eredményezhet. Ez különösen fájó lehet a vállalkozásnak akkor, ha utólag kiderül, hogy az adott díjtétel megfizetésére egyáltalán nem, vagy nem a megállapított mértékben lett volna köteles.
Az energiakereskedő és a hálózati engedélyes szerepét is célszerű különválasztani. A kereskedőváltás az energia értékesítőjét érinti, miközben a hálózat használata, a mérés és számos műszaki kérdés továbbra is az elosztói vagy más hálózati jogviszonyhoz kapcsolódik. Emiatt egy hálózati csatlakozási, kapacitás- vagy rendszerhasználati díjjal kapcsolatos probléma nem feltétlenül oldható meg pusztán új kereskedő választásával. A teljes energiaköltség áttekintéséhez mindkét jogviszonyt a maga helyén kell vizsgálni.
Az EKR nemcsak költségtétel: az energiahatékonysági beruházás értéket is teremthet
Az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer, vagyis az EKR az energiakereskedők és más kötelezett szereplők számára éves energiamegtakarítási kötelezettséget állapít meg. A rendszer hatása a vállalati felhasználó számára az energiabeszerzés során, illetve az energiaszámla rendezésekor is érzékelhető, mert a kereskedők a kötelezettség teljesítésének költségét ajánlati vagy szerződéses díjelemként kezelhetik, és az valamilyen formában szinte minden vállalati energiafogyasztó számlájában megjelenik. Emellett a kereskedők üzletszabályzatai, illetve általános szerződési feltételei arra is tartalmazhatnak rendelkezéseket, hogy a vállalkozás által megvalósított energiahatékonysági beruházást a kereskedő részére előre be kell jelenteni, azt a kereskedő közreműködésével lehet csupán megvalósítani.
Az EKR energiapiaci jelentősége azonban nem merül ki egy továbbhárított, kifizetendő költségben. Egy megfelelően előkészített és megvalósított energiahatékonysági intézkedés – például egy elavult gépsor cseréje, szigeteletlen homlokzat vagy csőrendszer szigeteléssel történő ellátása, az épületenergetika korszerűsítése vagy egy technológiai folyamat optimalizálása – igazolt energiamegtakarítást eredményezhet. Ha teljesülnek a jogszabályi feltételek és a megtakarítást hitelesítik, hitelesített energiamegtakarítás, azaz HEM jöhet létre. A HEM korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű jog, amelynek az EKR-kötelezettség teljesítésében önálló értéke lehet.
Ez a lehetőség azonban nem automatikus. A beruházás műszaki eredménye önmagában nem elegendő. Ha a vállalkozás csak a beruházás befejezése után kezd el foglalkozni az EKR-rel, előfordulhat, hogy egy egyébként valós energiamegtakarítás gazdasági értékének egy része már nem hasznosítható a tervezett módon.
Az első jogosultság rendezése üzleti alku tárgya is lehet. Egy energiakereskedő, kivitelező, finanszírozó vagy más közreműködő a beruházáshoz nyújtott lényeges hozzájárulás fejében igényt tarthat a megtakarításból származó jogosultság egészére vagy egy részére. A vállalkozásnak ezért már a projektet megelőző szerződéses tárgyalásokon értenie kell, milyen vagyoni értékről rendelkezik, annak mi a reális piaci értéke, ez az érték milyen módon realizálható, mit ad át a közreműködőnek, és ezért milyen ellenszolgáltatást kap. Ha ez a kérdés egy általános kivitelezési vagy energiabeszerzési feltételben észrevétlenül dől el, a beruházás pénzügyi értékelése hiányos maradhat.
Ezért az energiahatékonyságot célszerű már a beruházás tervezésekor együtt vizsgálni a műszaki, finanszírozási és szerződéses kérdésekkel. A vállalkozás szempontjából a megtakarításnak legalább három rétege lehet: csökkenhet a tényleges energiafogyasztás, mérséklődhet a jövőbeli energiabeszerzési kitettség, esetleg jobb alkupozícióból indulhat el az ajánlatkérési folyamat az energiabeszerzési eljárásban, és megfelelő feltételek esetén értéket képviselhet a létrejövő HEM is.
Az energiahatékonysághoz további vállalati kötelezettségek is kapcsolódhatnak. A nagyvállalatok főszabály szerint négyévente energetikai auditot (korábbi elnevezéssel nagyvállalati auditot) kötelesek végeztetni, amely alól megfelelő EN ISO 50001 minősítéssel rendelkező, akkreditált tanúsító szervezet által tanúsított energiagazdálkodási rendszer esetén mentesülhetnek; bizonyos, törvényben meghatározott kritériumnak megfelelő vállalkozásoknál energetikai szakreferens igénybevétele is kötelező. Emellett meghatározott teljesítményű hűtő-, illetve fűtőberendezések üzemeltetése esetén energetikai felülvizsgálatot köteles az üzemeltető elvégeztetni. Ezeket nem érdemes egymástól elszigetelt feladatként kezelni. Az audit, a fogyasztási adatok, a beszerzési stratégia és a tervezett beruházások ugyanannak az energiagazdálkodási képnek a részei.
Miről lesz szó az energiajogi blogban?
Az energiabeszerzés csak az egyik pont, ahol a vállalkozás energiafelhasználása üzleti és jogi döntéssé válik. A cikksorozat keretében hat nagy témakört járunk körül: az energiabeszerzés szerződéses és piaci kérdéseit; az EKR működését és az energiahatékonysági kötelezettségeket; a hálózati ügyeket, kiemelt figyelmet szentelve a rendszerhasználati díjaknak; a megújuló forrásból származó energia származási garanciáinak legfontosabb aspektusait; az energia vállalati működésben betöltött szerepét; valamint a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodásokat, vagyis a PPA-ket.
Nem jogszabály-ismertetők sorozatát tervezzük. A kiindulópont minden esetben egy vállalati döntés vagy felismerhető probléma lesz.
A tudatos energiabeszerzés az első ajánlat előtt kezdődik
A vállalkozás akkor használja ki valóban a versenypiac lehetőségeit, ha nem a meglévő kereskedő ajánlatának aláírásakor kezd el foglalkozni az energiabeszerzéssel. Az energiabeszerzési eljárás összetett energetikai és jogi mérlegelést igénylő folyamat, amelyben érdemes szakértő segítséget igénybe venni, mivel energiára minden vállalkozásnak szüksége van a működéséhez, ugyanakkor nem mindegy, hogy azt milyen áron és milyen feltételekkel szerzi be.
A jogi támogatás ebben a folyamatban nem pusztán a végleges szerződés ellenőrzését jelenti. Értéket adhat már az ajánlatkérés feltételeinek kialakításakor, az ajánlatok összehasonlíthatóságának vizsgálatakor, az EKR-rel összefüggő jogosultságok rendezésekor és a szerződéses kockázatok tárgyalásakor is. A cél nem az, hogy a vállalkozás feltétlenül kereskedőt váltson, hanem az, hogy tudja: van választása, és ezt a választást megfelelő információk alapján hozza meg.
A jelen cikk általános tájékoztatási célt szolgál. A benne foglaltak nem minősülnek jogi tanácsadásnak, és nem helyettesítik az adott ügy körülményeinek egyedi vizsgálatát. Ha a cikkben foglaltakkal kapcsolatban kérdése merül fel, vagy jogi segítségre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal a honlapon feltüntetett elérhetőségeink valamelyikén.